A rezsibiztosként elhíresült Németh Szilárd, aki nem mellesleg a Fidesz frakcióvezető-helyettese, gyakran nyilvánul meg a háztartásokat terhelő költségek ügyében. Megszólalásai közös pontja, hogy a gáz- és áramszolgáltatók népnyúzó intézmények, ám a 2010-es kormányváltást követően varázsütésre megoldottak minden problémát.
Legutóbb az ATV Start szerda reggeli műsorában idézte fel Németh Szilárd az eredményeket. Mint elmondta, a 2010-et megelőző nyolc évet nézve a kumulált infláció 58 százalék volt, a lakossági gáz árát 206 százalékkal, az áram árát 97 százalékkal emelték. Ezzel szemben 2010 és 2012 között az infláció körülbelül 13 százalékos volt, a gáz ára 9,2 százalékkal, az áram ára 2,2 százalékkal nőtt, tehát bőven az infláció alatt volt az áremelkedés.
Bár egy olyan országban, ahol az emberek többnyire az államtól várják a megváltást és a dögöljön meg a szomszéd tehene filozófiát vallják, talán dőreség elvárni azt, hogy tisztában legyenek azzal, hogy az energia- és gázárak a világ egyes részein nem a politikusoknál lévő varázspálca suhintásának hatására, hanem piaci folyamatok eredményeként alakulnak ki. A magyar piaci áraknál a szabályozó hatóság, a MEKH (Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal) az úgynevezett TTF árakat veszi referenciaként, ennek historikus adatai azonban csak 2011-től elérhetőek az azt jegyző tőzsde, az EEX honlapján. Ezért érdemes a TTF árával nagyon erős korreláció mutató földgáz (Natural Gas) árait megvizsgálni.
Németh Szilárd kijelentése alapján megnéztük, hogy 2002. január 1-én milyen szinten jegyezték a földgázt a nemzetközi tőzsdéken. 2,138 dollár volt ekkor az ár, majd 8 év elteltével 5,131 dollár volt (napi záróárakat nézve). Ha csak a két időpont közötti változást nézzük, akkor le kell szögezni, hogy az árak emelkedése bizony megfelel a lakosságot sújtó növekedéssel.
Ha viszont ennél mélyebbre ásunk, vagy legalább egy pillantást vetünk a termék grafikonjára, akkor viszont látszik az is, hogy az említett 8 éves periódusban az ár két rövidebb időszakot leszámítva folyamatosan meghaladta az öt dolláros szintet. Tehát a 8 év átlagára alapján már-már azt mondhatjuk, hogy még ennél nagyobb áremelés sem lett volna túlzó. Mindez persze nem azt jelenti, hogy a nagy közszolgáltatók szívbajosak lettek volna az áremeléssel, vagy a közösség érdekét a saját profitjuk elé helyezték volna, csupán annyit, hogy az emelkedés mértéke a piaci árakat és az inflációt is figyelembe véve olyan mértékű, amivel a politikusi parasztvakítás nem igazán eladható.
Főleg, ha megnézzük a Fidesz-kormány első két évét, amelyre a rezsibiztos oly büszke. A 2010. január elsejéhez képest (amit fent jeleztünk, hogy 5,131 dollár volt az ár) két évvel később 2012 első kereskedési napjára igen látványosan 2,503 dollárra csökkent a tőzsdei jegyzés. Tehát a piaci ár, a felére zuhant! Ezzel szemben - ahogy Németh Szilárd jelezte - az időszak alatt 9,2 százalékkal nőttek az árak. Tehát, ha a Fidesz frakcióvezető-helyettesének logikáját követnénk, akkor nagyon-nagyon el kellene szégyellnie magát a kormánynak, hogy asszisztált ahhoz, hogy az egyszerű emberek zsebéből sokszázezer forintot vegyenek ki a multinacionális hátterű vállalatok.
Ilyen lesz a 2000 forintos bankjegy
A helyzet persze ennél kicsit bonyolultabb, hiszen a tőzsdei jegyzésen túl más tényezők is hatnak a végső fogyasztói árra, elég csak az európai összehasonlításban legmagasabbnak számító áfát említeni. De emellett a szállításnak és a tárolásnak is van díja, a szolgáltatóknak fejlesztési, karbantartási költségeik vannak, a munkavállalóiknak (növekvő összegű) bért kell fizetni, és még hosszan lehetne sorolni a lehetséges költségelemeket. A lakossági ár meghatározásáért felelős hatóság, a MEKH a földgáz egyetemes szolgáltatás árának meghatározásakor az árat három elem árának figyelembe vételével alakítják ki (melyek mellett természetesen a forint árfolyama is hatással van):
- a hatósági áras hazai termelésű földgáz,
- a tárolóból értékesített földgáz, valamint
- a nem tárolóból értékesített import földgáz árából.
A lényeg persze az, hogy a hatóság figyelembe veszi a piaci árakat, ami láthatólag a területért felelős politikust nem hatja meg. Valószínűleg számára ez olyasmi, mint a Tanú című klasszikusban Gogolák elvtársnő szoknyája és a szexualitás: a hanyatló nyugat ópiuma.
mfor.hu
